2017. szeptember 28., csütörtök

Napirend

Gondolkozzatok el sorsotokról!Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne és megdicsőülök általa - mondja az Úr.

Uram! A napnak amit adtál van eleje és vége. Minden nap új nap virrad. És minden este lehanyatlik. Ez a világ rendje. És ebben a rendben benne foglaltatik az emberi élet rendje is. Megvan benne mindennek a maga ideje. A munkának és a pihenésnek, az együttlétnek és a magánynak, a táplálkozásnak, a tanulásnak, a feltöltődésnek. Uram ezt a rendet te alkottad és bolod az az ember aki ennek a bölcsen megalkotott rendnek ellenebe megy.
Sokszor érzem hogy az idő az ellenségem. Pedig valójában én magam vagyok az. Az irreális napi és heti terveimmel amibe sem az emberit sem az istenit nem tervezem bele sem az élő lelegzo mozgo életet. Csak a merev és lehetetlen gepiesseget.
Köszönöm Uram hogy tanitasz. Köszönöm hogy segitesz megtalalni mi a fontos az életemben és segitesz azt beilleszteni a napomba. Hogy végül egy olyan napom legyen amibe belefér a hit az emberek a szeretet a hivatás... minden aminek értelme van számomra ezen a földön.

Ne győzzön le téged a rossz. Hanem te győzd le a rosszat a jóval.

2017. szeptember 27., szerda

Bukás

Ma a gonosz letepert. Uram bocsáss meg vétkeztem a bűn erdejébe tévedtem. Hivatkozhatnék a fáradtságra de nem teszem. Te sem tetted. A te utadat szeretném járni de nagyon nehéz és elbukom újra és újra.
Tudom nem azért jöttél hogy ítélkezz. De a gyermekek bántására nincs mentség.
Kérlek megis ne vetkeimet nézzed hanem vérző szivemet. Kérlek gyogyits meg. Erosits meg újra hogy legközelebb legyen erőm ellene mondani a satannak. Hogy rajta tudjak maradni a jó úton. Te légy az én erőm Uram!

Ne győzzön le téged a rossz. Hanem te győzd le a rosszat a jóval.

2017. szeptember 26., kedd

Vezetés

Köszönöm hogy ma velem voltál. Köszönöm hogy biztal bennem. Köszönöm hogy az eletem volanjanal te ülsz. Egy anyanak manapság már tudnia kell vezetni. De kérlek az életemet ezután is te iranyitsd.

2017. szeptember 22., péntek

Asztali áldás

Én édes Uram!
Jó ideje már minden nap meghívlak asztalomhoz. És ma szégyenkezve rá kellett döbbenjek, hogy bele se gondoltam, hogy te valóban el is jössz és hogy az asztal amihez hivlak sokszor mennyire nem méltó hozzád, ó Egek Királya!
Tudom nem vagy szemelyvalogato. Földi életedben is bátran ültél bűnösök asztalához. Tudom szivesen jössz hozzám bármikor és nem a morzsás terítőt nézed, hanem a szívem titkát.
Mégis azt kérem bocsáss meg amiért tiszteletlen voltam veled és igénytelen módon fogadtalak.
Azt szeretnem hogy az az asztal ami mellé odaülsz szép rendes és takaros legyen. Mint mikor az ember fontos vendéget hív a házhoz, mert számomra te vagy a legkedvesebb vendég, drága Jézusom.

2016. július 17., vasárnap

Július 18.

DE AKIK AZ ÚRBAN BÍZNAK, EREJÖK MEGÚJUL, SZÁRNYRA KELNEK, MINT A SASKESELYŰK, FUTNAK ÉS NEM LANKADNAK MEG, JÁRNAK ÉS NEM FÁRADNAK EL!

ÉZS. 40:31

122. ÉLETÜNK MALOMKÖVE

Életünk malomköve
Őrli apró búzaszemeinket,
Ami eddig pelyva volt bennünk,
Azt messzire fújja a szél -
Csak együtt lehetünk kenyér !

Jó Atyánk súlyos tenyere
Markában tartja szőlő-életünk,
Hogy áldozatunk ízes cseppjeit
Mások élvezzék egykor -
Csak együtt lehetünk jó bor !

De minek vagyunk mi együtt,
Mint kenyér meg a bor a Föld asztalán ? -
Ha Nélküle élünk, akkor minden
Mégis színtelen vízcsepp -
Jézussal együtt könnyebb !

/: Falat kenyér, pohár bor,
Egy csepp víz az életed -
De mindennél többet ér,
Ha Jézushoz elviszed ! :/


2015. november 22., vasárnap

És lámpást adott kezembe az Úr

Legyen derekatok felövezve,
és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)


"Ez a regény a múlt századi Amerika romantikusnak tartott, ám valójában zord világába vezeti az olvasót. Miután a század első felében benépesült az Atlanti óceán partvidéke, Európából érkező bevándorlók százezrei indulnak útnak a hatalmas füves síkság, a préri felé, hogy feltörjék a szűzföldet és keserves munkával új otthont és hazát teremtsenek..."


Így kezdődik az És lámpást adott kezembe az Úr című regény ismertetője, amibe éppen akkor akadtam bele a neten, amikor eme napló címén morfondíroztam. Kerestem egy szót, ami kifejezi mindazt, ami vagyok, mindazt amit keresek, azt az utat, amin járok. Merész gondolat, hogy egy embert egyetlen szóba sűrítve lehetne jellemezni. De úgy éreztem kell egy szó, ami vezetni fog. Az anya nem elég, hisz nem csak anya vagyok, de nő, feleség és sok más, de ezek is önmagukban is kevesek, semmit nem mondanak a hitemről, a meggyőződéseimről, a céljaimról, álmaimról. Minden szó ami eszembe ötlött kevésnek bizonyult. 

És akkor bevillant: Lámpás!

Igen ez az! Világítani, ragyogni szeretnék. Beragyogni mások életét, kicsiny kis fényemmel, amit a Teremtőtől kaptam. Majd hirtelen elszégyelltem magam. Ez azért mégiscsak nagyképű cél. De mikor láttam, hogy a mai evangélikus napi ige felszólít bennünket, hogy legyen a lámpásunk meggyújtva, tudtam, hogy ezt a szót kell válasszam. Majd rátaláltam a könyvre is, ami az amerikai telepesekről szól, akik otthont teremteni indultak el az ismeretlenbe. Pont, mint én. Az otthon teremtés, a járatlan utak felfedezése, a szép új világban való bizakodás, a régi értékek új alapra helyezése... igen, ez az én utam. Nem, nem költözünk el vidékre, nem építünk bioházat a semmi közepén. A lélek kietlen pusztaságain indultam el új szebb jövőt keresni az utódaim számára. Tarisznyámban ott van mindaz, mit örököltem és tanultam az őseimtől, szívemben pedig a hit, hogy nem vallok szégyent, mert az Úr velem van. Ő az, aki küldött.

Ebben a naplóban lerajzolom a térképét mindannak, amerre járok az úton. Hogy lássam honnan indultam, hová jutottam és talán, hogy mások is követhessenek. És mindeközben kicsiny kis fényemmel, világítani fogok. Adja meg az Úr!