És lámpást adott kezembe az Úr

Legyen derekatok felövezve,

és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

"Ez a regény a múlt századi Amerika romantikusnak tartott, ám valójában zord világába vezeti az olvasót. Miután a század első felében benépesült az Atlanti óceán partvidéke, Európából érkező bevándorlók százezrei indulnak útnak a hatalmas füves síkság, a préri felé, hogy feltörjék a szűzföldet és keserves munkával új otthont és hazát teremtsenek..."

Így kezdődik az És lámpást adott kezembe az Úr című regény ismertetője, amibe éppen akkor akadtam bele a neten, amikor eme napló címén morfondíroztam. Kerestem egy szót, ami kifejezi mindazt, ami vagyok, mindazt amit keresek, azt az utat, amin járok. Merész gondolat, hogy egy embert egyetlen szóba sűrítve lehetne jellemezni. De úgy éreztem kell egy szó, ami vezetni fog. Az anya nem elég, hisz nem csak anya vagyok, de nő, feleség és sok más, de ezek is önmagukban is kevesek, semmit nem mondanak a hitemről, a meggyőződéseimről, a céljaimról, álmaimról. Minden szó ami eszembe ötlött kevésnek bizonyult. 

És akkor bevillant: Lámpás!

Igen ez az! Világítani, ragyogni szeretnék. Beragyogni mások életét, kicsiny kis fényemmel, amit a Teremtőtől kaptam. Majd hirtelen elszégyelltem magam. Ez azért mégiscsak nagyképű cél. De mikor láttam, hogy a mai evangélikus napi ige felszólít bennünket, hogy legyen a lámpásunk meggyújtva, tudtam, hogy ezt a szót kell válasszam. Majd rátaláltam a könyvre is, ami az amerikai telepesekről szól, akik otthont teremteni indultak el az ismeretlenbe. Pont, mint én. Az otthon teremtés, a járatlan utak felfedezése, a szép új világban való bizakodás, a régi értékek új alapra helyezése... igen, ez az én utam. Nem, nem költözünk el vidékre, nem építünk bioházat a semmi közepén. A lélek kietlen pusztaságain indultam el új szebb jövőt keresni az utódaim számára. Tarisznyámban ott van mindaz, mit örököltem és tanultam az őseimtől, szívemben pedig a hit, hogy nem vallok szégyent, mert az Úr velem van. Ő az, aki küldött.

Ebben a naplóban lerajzolom a térképét mindannak, amerre járok az úton. Hogy lássam honnan indultam, hová jutottam és talán, hogy mások is követhessenek. És mindeközben kicsiny kis fényemmel, világítani fogok. Adja meg az Úr!