Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!
Uram, úgy igyekszem. De látod kevés. És a sátán torkon ragad. Úgy szeretnék jó lenni. Jó mindhalálig. De rossz vagyok. Pont olyan rossz és engedetlen, mint a gyerekek. Ó Uram miért hagyod hogy bántsam őket. Taníts kérlek taníts meg jó szülőnek lenni.
Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!
Köszönöm! Uram! Istenem! Fejedelmem! Bocsáss meg sok nagy vétkemért!
Földig hajolok nagyságod előtt. Jóságok gyenge és képmutató. De a szívem őszintén vágyakozik utánad.
Ó Sapientia. Ó Bölcsesség Ura jöjj el ó jöjj el.
A bölcsesség az ha az életemet bölcsen vagyok képes irányítani. Bárcsak képes lennék erre. Uram te maga vagy a bölcsesség. Kérlek jöjj el az életembe mutasd meg mit kell tennem hogy képes legyek önmagamat legyőzni, hogy képes legyek kiszabadulni önmagam rabságából.
Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: Jöjj, taníts meg minket okosan élni!
Én Uram, én Istenem!
Látod elbuktam megint. Kértél és nem hallgattam rád, vezettél és nem követtelek. Tévelyegtem és elcsábultam a legkisebb kísértéseknek is. Még rád is dühös voltam kicsit, pedig ha valaki hát én vagyok akire haragudnom kellene. Persze a hamis önvád se vezet sehova...
Itt állok előtted Uram kifosztottan, üres kézzel. Nem hoztam neked semmit. A talentumot amit rám bíztál eljátszottam. Ajándékom sincs amit neked adhatnék. A feladataimat se láttam el. És amire kérsz azt is vonakodom megtenni.
Ó Uram a bűn rabságában élek. Vak vagyok a te utadat követni. És úgy viselkedem mint aki süket. A kezem gyenge, a lábam béna és a szám csak panaszra nyílik.
Ó Uram, én drága Megváltóm. Egyedül arra lennék méltó hogy eltiporj engem nyomorult kis férget. De Te ezt mégsem teszed. Szelíd szánakozó szemmel nézel rám. Érzem végtelen szereteted. De azt is, hogy elszakadtam tőled. Minden más elvonja a figyelmemet.. és ó de könnyű dolguk van. Elcsábulok és bűnbe esek újra és újra.
Már nem ígérek Neked semmit... fogadkozásom hiábavaló.
Csak lerogyok előtted. Fáj hogy megbántottalak, őszintén mondom. Úgy szeretnék örömet okozni neked, úgy szeretném, hogy büszke légy rám, mint egy kisgyermek. Forró szeretettel bújnék Hozzád! Ó ne taszíts el magadtól. Hisz nélküled elpusztulok.
Köszönöm Uram hogy elhoztad hozzám Zsolt atyát. Köszönöm hogy kitisztította a sebeimet. Köszönöm szeretetedet és elfogadasodat amit rajta keresztül éreztem. Valóban felemeltél a porból, kirángattál a mocsárból. Kivezettél az önmarcangolás sötét erdejéből. Érzem ahogy gyógyul a lelkem. Áldom szent neved!
Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!
Köszönöm Uram hogy ilyen barátokat adtál mellénk. Köszönöm hogy Kati a barátom lehet. Azért adtad őket nekünk hogy ne egyedül járjuk a te utadat, ne tévedjünk el. Még ha néha vak vezet világtalant. Köszönöm hogy óvod is sőt sokféle módon erősíted is ezt a barátságot. Ne hagyd hogy a próbatételek megtörjön ez az összetartozás. Áldj meg minket, Uram!
Köszönöm, oh, Uram, hogy megmutattad dicsőségedet! Köszönöm, hogy részese lehettem! Hogy láttam a csodát! Hogy beszélhettem Rékával. Hogy ott lehettem a Kis Szent Teréz esten. A sok emberrel, akik mind a te jóságodban bíznak. A hit benne volt a levegőben és mindent áthatott. Tudom aznap boldogan néztél te is a földre. Bocsásd meg a balgaságokat amiket kértem. Hisz te sokkal jobban tudod mire van szükségem. De mégis köszönöm, hogy elmondhattam ami kis szívemben lakozott. Éreztem szereteted! Köszönök mindent! Áldom nevedet!
