Konokság

Én Uram, én Istenem!
Látod elbuktam megint. Kértél és nem hallgattam rád, vezettél és nem követtelek. Tévelyegtem és elcsábultam a legkisebb kísértéseknek is. Még rád is dühös voltam kicsit, pedig ha valaki hát én vagyok akire haragudnom kellene. Persze a hamis önvád se vezet sehova...
Itt állok előtted Uram kifosztottan, üres kézzel. Nem hoztam neked semmit. A talentumot amit rám bíztál eljátszottam. Ajándékom sincs amit neked adhatnék. A feladataimat se láttam el. És amire kérsz azt is vonakodom megtenni.
Ó Uram a bűn rabságában élek. Vak vagyok a te utadat követni. És úgy viselkedem mint aki süket. A kezem gyenge, a lábam béna és a szám csak panaszra nyílik.
Ó Uram, én drága Megváltóm. Egyedül arra lennék méltó hogy eltiporj engem nyomorult kis férget. De Te ezt mégsem teszed. Szelíd szánakozó szemmel nézel rám. Érzem végtelen szereteted. De azt is, hogy elszakadtam tőled. Minden más elvonja a figyelmemet.. és ó de könnyű dolguk van. Elcsábulok és bűnbe esek újra és újra.
Már nem ígérek Neked semmit... fogadkozásom hiábavaló.
Csak lerogyok előtted. Fáj hogy megbántottalak, őszintén mondom. Úgy szeretnék örömet okozni neked, úgy szeretném, hogy büszke légy rám, mint egy kisgyermek. Forró szeretettel bújnék Hozzád! Ó ne taszíts el magadtól. Hisz nélküled elpusztulok.