Királyod érkezik

Drága Jézusom! Drága Szűzanyám!
Szomorúság gyötör... annyira várom, hogy ez a baba megfoganjon.
Nem is tudom, nem is értem miért olyan nehéz ez a várakozás.
Talán azért, mert ez bizonyító erejű. Bizonyítja létezésed és hogy megtartod ígéreteidet. De ki vagy te hogy meg ne gondolhatnád magad és ki vagyok én hogy félre nem érthetnélek, hogy le nem térhetnék az igaz útról. Bizony félre érthetlek, bizony le is térhetek... Ez nem a te hűtlenséged. Ez az enyém. Bevallom nagy a sötétség körülöttem és nem tudom mi a helyes út. Csak botorkálok a ködben. Mily jó volna valami kapaszkodó, valami bizonyosság.
De most úgy teszek, mintha lenne. Nem látlak de mégis kinyújtom a kezem és beléd kapaszkodom. Eddig sosem hagytál cserben. Bár én cserben hagytalak többször is.
Ó Uram el ne hagyj, mégha bármily hűtlen vagyok is hozzád, mert lásd szeretlek téged teljes szívemből, teljes elmémből és minden erőmből. A tiéd vagyok. Tégy velem, amit jónak látsz és én elfogadom kezedből a keserű poharat is. Csak azt ígérd meg hogy vezetsz és ne a bűn legyen nehézségeim oka. Kérlek válts meg, ments meg engem, elkódorgott báránykádat!